Éjjelibagoly vagyok. Amíg még otthon laktam nálam a nap mindig 10 után kezdődött. Addigra elcsendesedett minden: a külvilág is meg az én fejem is. Olyankor tudtam tanulni vagy bármi produktív dolgot tenni.

Mióta nem otthon lakom ez megváltozott. Az este már nem egyedül telik és vége is van legkésőbb éjfélkor, nem tart hajnal 4-5-ig.

Mivel utáltam korán kelni mindig azt akartam, hogy legyen lehetőségem olyan munkahelyet választani, ahova nem kell korán menni. Csak abba nem gondoltam bele, hogy a munkaidő akkor is 8 óra és mondjuk 10-18 közt dolgozni nem olyan jó móka. Kb az egész nap elmegy, semmit nem lehet csinálni, ami nem lakáson belül történik.

Amíg otthonról dolgoztam általában későn keltem és az egész napom el volt csúszva. Sokszor késő délután még vagy a melóval nem voltam kész, vagy a házimunkával, vagy a vacsorával. De valami mindig úszott... Időnként előfordult ha a párom épp korán ment el, hogy feleltem 6-kor és már nem feküdtem hossza, hanem nekiálltam a dolgomnak és olyankor mindig rettentő jó érzés volt délben, hogy már majdnem kész vagyok. Jobban is haladtam, kevesebb volt a fölöslegesen eltöltött idő és nyilván előbb is kezdtem. Ennek ellenére továbbra is utáltam korán kelni.

Most viszont nem otthon dolgozom és a munkaido kezdete sem a szokványos, szóval kénytelen vagyok hajnalban kelni. Beletörődtem. Aztán az első délutános műszakom után rájöttem, hogy sokkal jobb hajnalban kelni és délután már otthon lenni, mint későn kelni de este azért izgulni, hogy elérem-e az utolsó buszt.

Munkába menet általában a youtubeon lógok. Nézek valami számomra érdekes videót. Nemrég felajanlott egy vlogot, amit egy anyuka készít, akinek 10 gyereke van. Nem is értem hogy lehet 10 gyereket nevelni... Kíváncsi voltam, ezért beleneztem egy részbe. Konkrétan nem hittem el, még vissza is tekertem, hogy jól hallottam-e, hogy a nő azt mondja hogy 3-kor kel. Kétszer is visszamentem arra a részre, mert azt hittem cserben hagyott az angolom, de nem. 3-kor felkel és mire a gyerekek 6-kor kelnek már csomó mindennel kész van, pl egy edzéssel is. Állam leesett.

És csak hogy ennek a sok csapongasnak legyen valami közös pontja így a végére: ma ezt kiprobaltam. Nem ilyen drasztikusan, de kiprobaltam.

A hétvégém elég rövidre sikeredett, minden a vasárnapba kellett volna belesuriteni, ami nyilván való módon megbukott. Írtam egy elég hosszú listát szombat este, hogy miket kéne megcsinálni, kb a 10%-a jött össze, amit nem bánok, mert helyette végre egy kis időt a szerelmemmel töltöttem. Aztán este realizalodott bennem, hogy ma ő korábban indul, mint ahogy nekem kelni kellene, és már meg is volt a terv: nem fekszem vissza, hanem produktív leszek. Már csak azt kellett kitalalom, hogy a hosszú listából mi fér bele ennyi időbe... Végülis ágyneműt cseréltem, kitakaritottam és még a lefolyót is megszereltem és tökjól érzem magam, mint aki 10 órát aludt, pedig csak alig 4-et sikerült.

Azt mondjuk nem tudom mi lesz ha jön a holtpont, de szerencsére jó erős a kv a melóban...