Nagytakaítást tartottam a gépemen. Korábban sokkal többet ültem a saját gépem előtt a saját dolgomat végezve, de az utóbbi években ha ülök is előtte dolgozom, így nem a saját holmimmal foglalkozom. Ennek a következménye sok GB-nyi felhalmozott szemét, az is rendezetlenül, sokszor több példányban.
Nem mondom, hogy ez könnyű menet volt, sőt még azt se mondom, hogy kész van, de már látom a fényt az alagút végén.
Furcsa volt random 10 évvel ezelőtti képeket visszanézni önmagamról, amikor 48 kilósan a tükör előtt állva próbáltam nagyon vékonynak tűnni és bár mostani szemmel tudom, hogy ez össze is jött, akkor semennyire sem voltam elégedett. Még, még, még!!
Furcsa volt visszaolvasni screenshotokat, és végülis 3 dolgot szürtem le:
- hogy a viharban lehet részben már átválogatott képek esetén 1200 random screenshotot összegyűjteni kb 8 év alatt?!
- milyen jó humorom volt egyetemista koromban!
- atyaég, én ilyen beszélgetéseket nyomtam végig és benne maradtam abban a párkapcsolatban még további hónapokig?!
Ennyi kifotózott messenger beszélgetés a világon nincs, mint amennyi az én gépemen volt... Mondjuk van pár díjnyertes sziporkám, azokon hatalmasakat derültem. És jelentem az exek is megnyugodhatnak, a kopromitáló beszélgetésekről készült képek már nincsenek többé. Hogy miért tartottam meg őket? Mert ez a szemét mappa volt ezzel a rengeteg fotóval és sosem szántam rá magam, hogy belenézzek és a hasznos 1%-ot kiválogassam.
Pár hónappal ezelőtti random írás, amit nem tettem nyilvánossá. Eddig.
