Forrósodik a talaj covid téren. Sokszor gondoltam rá, hogy kellene írni róla, de mindig arra jutottam, hogy ezt az egészet már teljesen átitatta a politika, egyszerűen nem lehet 2 mondatot elmondani a témában anélkül, hogy ne érintenénk valami kényes pontot, tehát inkább hallgatok, mert ide nem akarok politikát.

Utobbi időben minden héten pozitív lett valakinek a tesztje a melóban. Lassan elfogyunk. Mindenki otthon fekszik félholtan. Emberhiány és a védelmi intézkedések miatt extra teher van azokon, akik még munkaképesek, ami senkinek nem tesz jót. Én amúgy úgy érzem csak a szerencsén múlt, hogy 52 negatív pcr tesztet tudhatok magam mögött. Ha ezt mind a lottóra használtam volna fel (mármint a szerencsét), akkor már rég valami messzi szigeten tenném a semmit és nem életeket próbálnék menteni itthon.

Egyébként jól vagyok. Úgy érzem most tudok igazán kiteljesedni a munkában, ami amellett, hogy kimerít fel is tölt. Testem fáradt, lelkem elégedett. Hivatalosan nem vagyok vezető beosztásban, de a dominanciát nem tudom visszafogni. Mindig azt hittem nem vagyok vezető típus, ezért sem akartam az eredeti szakmámnál maradni, most viszont érzem, hogy ez nekem való. Kézben tartom a dolgokat, fejlesztéseket viszek végig, a javaslataim bekerülnek a napi rutinba és oktatok is. Minden megvan, amit szeretek.

Minden hajnalban úgy megyek dolgozni, hogy épp csak nem perdülök táncra a buszon. Ez mondjuk a Spotify hibája is: túlságosan kiismert és kapom a kedvemhez illő zenéket.