Januárban jött az érzés, hogy szeretnék többet olvasni. Oké, de mivel kezdjem? A 80 nap alatt a föld körül március óta várja, hogy befejezzem... Be fogom, de nem most. Most valami másra vágyom. Kezdenem kell valamit magammal így belevetettem magam az "önfejlesztő" könyvek világába. Ettől a kifejezéstől egyébként a hideg ráz, emiatt pontosan tudtam mit nem akarok. Messziről elkerültem azokat a műveket, amik "Add meg az esélyt, hogy megtörténhessen!" szintű szarokat puffogtatnak. Ezekkel nem vagyok előrébb, én kapni akartam valamit.

Érkezett is a Libritől pár napon belül a nagy csomag, benne egy nagyon várt alkotással, amit már egy ideje kiszúrtam magamnak. Neki is estem és csak úgy faltam a lapokat és amikor a könyv végére értem és becsuktam azt, egyetlen gondolat üvöltött a fejemben "nekem sosem szabad gyereket szülnöm!!!!!"

Hogy miről is van szó: Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors.

Igyekszem nem általánosítani, ezért nem azt írom, hogy a mai világban már mindenki lelki roncs, hanem kevésbé őszintén és árnyaltan azt mondom, hogy sokan. A társadalom jelentős része törött belül. Sokan nem is tudják, csak szenvednek hogy nem megy ez, nem megy az, szar minden, pedig ők mindent beleadnak és nem veszik észre mekkora gát van bennük, hogy tényleg jól tudják csinálni. És én nem hibaztatok senkit. Mindenki megérdemelné, hogy a lelkét rendbe tegye valaki és akkor talán egy picivel jobb hely lenne ez a világ.

Mindig tudtam, hogy életünk első percétől minden esemény fontos, minden inger hozzátesz ahhoz, akik vagyunk. De azt sosem gondoltam, hogy ennyire.

Az írónő konkrét példákon mutatja be az olvasónak, hogy bizonyos események, mondatok mennyire rányomják a bélyegüket valakinek az életére akár generációkon átívelően is. Kedvencem a családi jelmondat, ami biztos mindenkinél van. Valami, amit már a dédszülők is mondogattak, ami beleívódott az egész család lelkébe és akár tudattalanul is a magáévá tette és meghatározza az életét. Ilyen nálunk is van és mindig ideges leszek ha meghallom, mert egy hülyeség és mindig igyekeztem ellene menni, közben meg észreveszem a tetteimen, hogy már megint aszerint cselekedtem. Hiába, ezt hallgatom 30 éve.

A könyvet mindenkinek kötelezővé tenném, én biztos hogy időnként újra fogom olvasni. Sokmindent megmagyaráz, de mivel kb a sejtjeinkbe ívódott dolgokról van szó nem egyszerű változtatni rajtuk. 

És hogy miért jutottam arra, hogy sosem szabad gyereket szülnöm? Úgy érzem nincs már annyi időm hátra, hogy a sok sebet, amit hordozok rendbe tudjam tenni, mielőtt gyereket vállalok. Ha meg így megyek bele, akkor szándékosan valasztok neki egy nehéz életet, ugyanis amiatt amit tőlem a nulladik pillanatban kap már bajokkal indul. Ő még nincs, de már szeretem annyira, ahogy ne akarjak neki lelki fájdalmakat okozni és sajnos ez olyan dolog, amit hiába nem akarok, nem tehetek ellene.

Az egész fiatalságomat az a belső feszültség járta át, hogy "csak teherbe ne essek". Az átlagnál talán jobban ráfeszültem a témára, okozott is ez elég sok szart az életemben, de legalább nem estem teherbe. Akkor is tudtam, hogy jobb lenne ha nem lenne soha gyerekem. Úgy éreztem amiatt, amilyen vagyok sosem tudnék neki megfelelő példa lenni, nem tudnám azt adni, ami jár, amit megérdemel. Most így utólag magyarázatot kapott ez a gondolat, amit kb 15 éve hordozok.

Tudom, jónéhány bejegyzéssel korábban arról írtam, hogy remélem most már a gólya is bekopogtat... A fentiektől függetlenül megvan bennem a vágy, át AKAROM élni azt, hogy növekszik bennem a gyermekem, de sajnos a felmenőktől nem csak a lelkünk örököl dolgokat, hanem a testünk is és vannak akiknek nem elég csak szétteni a lábukat, ahhoz hogy gyerekük legyen. Vannak akik sok orvosnak is szétteszik, fájdalmas vizsgálatokon és egyéb beavatkozáson mennek át, és mégsem.

Nem tudom, hogy a gondolatok amik mindig velem voltak váltak-e valósággá, vagy a valóság a gondolatokkal próbált felkészíteni arra, ami jön. Talán sosem tudom meg, hogy ha nincs bennem ez a feszültség oly' sok éven át, akkor máshogy alakult volna-e. Sosem tudom meg, hogy mi volt előbb: a nem lehet vagy a nem akarok gyereket. Melyik okozta melyiket? 

Az viszont biztos, hogy ez a egy fantasztikus könyv, csak ajánlani tudom, ha egy kicsit barangolni akarsz a családi miértekben...