A megcsalásról sajnos két szemszögből is tudok beszélni. Szerető sosem voltam, legalábbis nem tudok róla. Megcsalt és megcsaló viszont igen.

A megcsalásnak mindig nagyon egyszerű oka van: valamit nem kap meg az illető abban a kapcsolatban. Az esetek nagy részében ez a szexet érinti, kisebb részben az érzelmeket.

Amikor megfogalmazódik valakiben a gondolat, hogy hiányzik valami, vagy nincs rendben és tenni akar ellene, akkor két lehetősége van: megbeszéli a párjával és együtt megoldják vagy pedig megoldja magának mással. Azért, hogy ez a helyzet egyáltalán kialakul nem tudom ki a felelős. Lehet hibáztatni a megcsalt felet, hogy ő rontott el valamit, de lehet hibáztatni mindkettőjüket is, hisz együtt vannak abban a kapcsolatban, együtt rontották el. Viszont ha a megcsalás mellett dönt az illető az attól kezdve az ő hibája, hisz dönthetett volna máshogy is.

Amikor a megcsalt fél szerepében voltam mérhetetlen dühöt éreztem. Egy részét a párom irányába és másikat pedig magamra zúdítottam. Úgy éreztem a nőiségemben alázott meg, részben nyilvánosan és ez mérhetetlen szégyenérzetet okozott. Dühös voltam magamra, hogy hagytam hogy ez megtörténjen. Dühös voltam rá is, hogy megtette. Egy ilyen "élmény" örökre sebet ejthet az ember lelkén, amit utána hurcol magával a következő kapcsolataiban. Miért tette? Mert neki egy nő nem elég. 

Amikor én voltam a csaló, akkor igazából menekültem. Magamnak sem vallottam be, hogy az egy bantalmazó kapcsolat volt, ahol egy szardarabnak éreztem magam, hiába mondták mások. A szar hétköznapokból menekvés volt az a pár bizsergéssel, kedvességgel, szeretettel és izgalommal töltött lopott óra. Hogy bánom-e? Nem.

Viszont a körülmények nem adnak feloldozást, a megcsalás minden esetben szemét dolog. Én tanultam belőle, nem tenném meg újra. Van, hogy csak simán menni kell...