Már megint itt a karácsony a nyakamon és csak, hogy ne törjük meg a hagyományt idén is jó lelkiállapotban talál.

Használok egy appot, ahol tudom jelölni, hogy mit csináltam aznap és milyen kedvem van, milyen volt az idő, hogy aludtam... Nagyon szeretem egyébként. 5 fokozata van a hangulatoknak és azon belül lehet létrehozni kategóriákat. A jelenlegi hanulatomra így már két hete egy hatodik verzió érvényes, mégpedig az, hogy annyira vagyok mélyen ezen a skálán, hogy az appot sincs motivációm megnyitni. Szeretek mindent dokumentálni, szeretem a rendszert, a rendet, de most már több mint két hete fokozatosan elengedtem a dolgokat. Kicsúszott a kezemből minden. Próbálom egyben tartani, amit kell, de csak annyira, amennyire tényleg muszáj. Közben egyre jobban belevetem magam a munkába már munkaidőn kívül is, az valahogy úgy köti le az agyamat, hogy közben ha el is engedem nincs rajtam a nyomás, hogy de nem fejeztem be, mert nem is kellett.

A karácsonnyal még sehogy sem állok. Mondjuk végig dolgozni fogok, szóval legszívesebben pont leszarnám, hogy karácsony van, de ilyenkor muszáj megbolondulni és sokat főzni, sütni, enni... Pont semmi kedvem az egészhez. Skippelném ha megtehetném...

Talan ennek az egésznek az az oka, hogy próbálom megkeresni a hibát a gépezetben (bennem) és rengeteg kérdést teszek fel magamnak, a válaszok meg nem mindig tetszenek. Tisztában vagyok a hibáimmal és szeretnék javítani rajtuk, de amikor épp elkövetem őket nem vagyok tudatában. Közben úgy érzem, hogy valahol valamikor elveszítettem önmagamat és ami jobban zavar, hogy nem találom a nőt magamban. Sokszor kérdezem meg magamtól, hogy mit szeretnél, de ilyenkor a tücsök ciripelésen kívül nem hallok mást ebben a képzeletbeli beszélgetésben. Talán a jövő (10) év nagy feladata ezt kitalálni...