Sosem éltem még át ilyesmit. Legalábbis úgy nem, hogy éreztem vagy felfogtam volna.

Nyilvan most minden ezzel van tele, ezért uncsi itt is erről olvasni, de meg akartam örökíteni. 

Késő kelést követően a nappaliban a fekvő karácsonyfa képe fogadott. Persze a kezdeti sokk (óbaszkinemár) után kellett egy kv és némi ücsörgés, hogy erőt gyűjtsek a romok eltakarításához.

Negyed órával később a maradék kávémat szűrcsölve, tűlevelekkel a hajamban ültem a kanapén és bámultam a kicsit hiányos díszekkel (többi a földön szanaszét) és részeges girlandokkal tarkított fát, ami egyszer csak megrázkódott. A fent maradt gömbök himbálózni kezdtek én meg azon gondolkodtam, hogy mi a fene történik, már megint a padlóra akarja vetni magát? Ebben a pillanatban a furcsa morajlás is feltűnt, majd az, hogy mozog a kanapé alattam.

Rettentően megijedtem. Az egész nem tartott tovább fél percnél. Utólag visszagondolva izgalmas fél perc volt, de ha lehet kihagynám a folytatást...