A korona helyezet megváltoztatta az egész életünket. Mindenkiét.
Nyilván kellemetlen, hogy korlátozva vagyunk bizonyos dolgokban, de azért vannak pozitív hatásai is a helyzetnek. Az mondjuk más kérdés, hogy ha az élet visszáll a "rendes" kerékvágásba, akkor a pozitív dolgokból mi marad meg. Van egy olyan selytésem, hogy semmi. Nem lesz már nagy adakozás, egymás segítése, ingyen munka, tapsolás az egészségügyi dolgozóknak, pedig ők korona nélkül is minden nap másokért dolgoznak napi sok-sok órában botrányos fizetésért, sokszor olyan körülmények közt, ami kritikán aluli. Nem lesznek együtt tanulások a gyerekkel, elmarad a sok együtt töltött idő, mindenki megy szépen dolgozni vissza a mókuskerékbe. Velence csatornáiból eltűnnek a halak és a Piazza Navona kövei közt kinőtt füvet is kitapossák. A légszennyezésről meg ne is beszéljünk...

Sajnálom, hogy az ember csak a bajban ilyen, pedig ha ez lenne az alap, akkor egy sokkal szebb világban élhetnénk.

Nem tudom mi lesz ebbol. Nem tudom meddig fog tartani. Nem tudom mi az igazság és azt sem tudom, hogy milyen melyen lesz a mélypont.

Szeretem a számokat. Random infó, de az excel az egyjk legjobb barátom. Imádom bűvölni. Persze most is azonnal nekiestem és egy 5 perces melónak köszönhetően néhány napig előre meg tudtam mondani a következő napi "igazolt fertőzöttek" számát. Aztán valami megváltozott és hiába a matek, a számok nem jönnek ki. Azt nem mondom, hogy miért, mert ha azt mondom jobb a helyzet mint lennie kellene akkor rám sütik, hogy elbagatelizálom, ha meg azt mondom, hogy a matek szerint a szamok sokkal nagyobbak kellene legyenek, akkor panikot keltek és lecsuknak. Na, nekem egyikhez sincs kedvem. Mindenki járjon utána.

Kemény hetek vannak mögöttem. Nálunk nem állt meg az élet, csak kicsit megváltozott. A 8 órás műszakokat felvaltotta a 10-13 órás és a home office minden olyan pozícióban, amiben lehetséges. Korábban azt írtam, hogy nálam ez nem megoldott, nos ez azóta változott. Sikeres előléptetés után az időm felében otthon ülhetek a gép előtt. Olyan tempóban hasítok felfelé a ranglétrán, hogy öröm nézni.

Na de az időm másik felében a belemet kidolgozom. 5kor kelek és sokszor 9kor még nem vagyok otthon. Teljesen kifacsarva érzem magam, ami a vírus elleni védekezésben annyira nem segít...

És ha már védekezés. Agyamat eldobom egyes információktól. Pl hogy a boltban a peksutemenyt ne fogdossuk össze. Fiafasz már bocsánat!! A peksutemenyt ne a korona miatt ne fogdossuk össze, hanem azért mert senki nem akarja a másik ki tudja milyen redvás keze után enni a túróstáskát. Most tényleg? Ne fogdossuk össze... Hát komolyan mondom nem hiszem el... Meg a másik a nagy kezmosas mánia. Mintha feltalálták volna a spanyol viaszt. Csak számomra egyértelmű, hogy a buszok kapaszkodói, a liftgomb, a bevasarlo kocsi és a PÉNZ rettentően koszos és ha ilyeneket fogdosol utána KÖTELEZŐ kezetmosni?! Ha hazaersz KÖTELEZŐ kezetmosni! A hajléktalan után nem ülsz le a székre, de simán turkalsz a szádban miután megfogdostad a pénzt, amivel mondjuk egy kurva fizetett korábban a boltban. Most nem a kurva ellen beszélek, de gondolj bele mit hagyhatott a pénzen, amit tuti nem akarsz a szádban tudni... És akkor most nagyon sarkítottam.

Szóval ilyen szempontból nem érzem magam új szituációban, mert eddig is első dolgom volt a kezmosas, ha hazaertem és eddig se nyalogattam a korlátot a buszon. Most csak annyit teszek, hogy még annyiszor se fogom meg, mint korábban, ha mégis akkor már megy is a fertőtlenítés.

Egyelore nem vagyok beteg. Sokan tudják magukról az ellenkezőt és még többen vannak, akik semmit nem tudnak. Én tudom, hogy nem vagyok. És ez megnyugtat. Egyelőre.

De az nem nyugtat meg, hogy egyre több ember mászkál az utcán mert "nem lehet egész nap a lakásban lenni", "kisgyerekkel nem lehet mit kezdeni egész nap a lakásban", "volt itt háború is, akkor se maradtunk bent" satöbbi. Persze kenyérért minden rohadt nap le kell menni a boltba, mert 3 napig nem áll el és a lottónál sincs fontosabb szombat délelőtt. Aztán meg sírunk, hogy 100 új fertőzött van egy nap és 10en halnak meg. És akkor még kicsik a számok, mert vagy mákunk van, vagy nem teszteltünk eleget.

Ha nem kéne bemennen a munkahelyemre eszembe sem jutna utcára menni. Sok kedvem nincs meghalni és a szeretteimet sem eltemetni. Bár lehet, hogy ezzel mások nem így vannak... Pl akik szar házasságban élnek, nekik nem lehet most egyszerű osszezarva. A munkahelyi szerető is a férjével érzi jól egymást, be kell érni az asszonnyal. A szerencsejáték is korlátozottan hozzáférhető, meg amúgy sincsenek meccsek. 

Ez az egész korona ügy egy rohadt nagy pofon az emberiségnek és talán tükör is a társadalomnak. Ideje lenne észhez térni az egész világot és a saját életünket tekintve is... 

Szombat hajnali észosztásunkat hallották, mindenki tegye oda ahova akarja.