Úton a melóba nagyon sok iskola, sportpálya és felnőtt játszótér (nem olyan) mellett megyek el. Újabban nem a telefont bújom, hanem nézelődök, most amúgy is olyan vilagvege hangulatú fények vannak, imádom.

Elmerengtem. Annyi sportot próbáltam ki alig több mint negyed évszázados életem során, hogy lehet hogy egyik se fogott meg annyira, hogy beépitsem az életembe?

A suliban imádtam a labdajátékokat, a koraslabda és a röpi volt a kedvencem. Szerettem a talajtornat bár kézen állni sose sikerült egyedül. Ugrasoknal mindig benne voltam a top 3ban, pedig mélyebb vagyok mint magasabb, mégis én tudtam az egyik legmagasabbra, legtávolabb ugrani. A küzdősportokba is belekostoltam és azt is csak azért hagytam abba mert lány vagyok. Bár azt azóta is sajnálom, hogy a krav magával nem jutottam sokra. Lehet nem az aktuális pasimtól kellett volna leckéket venni...

Jartam korizni, még a hokit is kirpobaltam. Eveztem, futottam, aerobikoztam és közlekedtem hónapokig biciklivel. Na az volt az igazi, bár most már nem szeretnék olyan vékony lenni mint akkor.

Az úszás az ami sokáig kimaradt mert rettentően félek a víztől, ennek ellenére egy nyaralás alkalmával mertem nagyot álmodni és befizettem egy búvár tanfolyamra, közben meg megtanultam annyira úszni, hogy ne fulladjak meg ha valaha vízbe kerülök. De maradjunk annyiban, hogy önszántambol nem kerülök, még akkor se ha a búvárkodást imádtam. Nem csak a víztől félek de a magassagtol is, ennek ellenére vagy épp ezért imádok repülni. Ha megnyerem a lottót (ahhoz játszani is kéne) az első 10 dolog közt lesz, hogy befizetem magam repülés oktatásra. De addig is jó lenne elmenni kosarazni egyet. Most úgy kedvet kaptam...

Erre ma az egyik munkatarsam megkerdezte, hogy nem megyünk-e el együtt mozogni valamit. Csapatepito sportolás. Egyébként nem először veti ezt fel. Én mondtam, hogy itt hazon belül annyit lepcsozok, hogy az bőven elég de ha valami izgit kitalalnak lehet mégis csatlakozom.

(Ékezet hiányában szenvedek, tudom.)