Számomra nyűg a vásárlás. Mármint nem a napi bevásárlás, hanem amikor el kell menni ruháért vagy cipőért. Sose szerettem és mindig csak akkor veszek valamit ha már nagyon muszáj.

Most a karácsonyi őrületben kénytelen voltam beszerezni egy új farmert, ezért vettem egy nagy levegőt és nekivágtam. Már az odafelé úton azon röhögtünk párommal, hogy még oda se értünk, de már hisztizek. Pedig akkor még tényleg vicces volt... 

A harmadik boltban a 12. nadrág után már nem volt vicces. Az a baj, hogy túl nagy elvárásaim vannak a nadragokkal szemben pl hogy legyen kényelmes. Ez a mai világban már annyira nem evidens, hogy egy nadrág kényelmes, ráadásul nekem ehhez még jöttek olyan dolgok is, mint hogy: sötétkék, szűk szárú, max köldökig erő és nem szakadt. Ja, egyáltalán nem vagyok divatos... A gatyám nem jó a pasimra, nem úgy néz ki, mint amit megcsócsáltak és nincs benne 7 hónapos terhes hasam. Sőt, nyáron nem lóg ki belőle a farpofám. Kész botrány...

Rá kellett jönnöm, hogy vagy az ízlésem nem felel meg a mai divatnak (bár inkább fordítva), vagy az alakom. Vásárlás szempontjából sajnos, részemről inkább szerencsére nőies alakom van. Emiatt a legtöbb nadrág szűk csípőben, ha mégsem akkor valami oknál fogva pont a dereka rész van merev anyagból készítve, így úgy érzem hogy megfulladok, mert bármekkora is a méret szorítja a hasam.

Szóval rettentő szenvedés volt találni olyant, ami jó rám, és már ott tartottam, hogy oké feladom, amikor végre egy bevált. Mindenben pont jó. Mondjuk mosolyogtam a címkén, mert azt mondta push up farmer, és azzal mindig az az érzésem, hogy már előre beleteszik azt, amit nekem kéne (pl melltartó ki van tömve, oké de a mellemet hova tegyem?), de itt belefért mindenem. Aztán amikor először vettem fel élesben rajottem mitől push up. Hát mert egyben tart! Nem mintha kéne az egyben tartás, de tény, hogy olyan alakom van benne mint még soha. Ez a boltban fel se tűnt, már menekülni akartam.

Ma reggel aztán szembesültem vele, hogy kint -7 fok van, tehát ideje lenne rétegesen öltözni, mert jegkocka üzemmódban nem tudok majd dolgozni. Szóval elővettem a harisnyámat és csak reménykedtem, hogy azzal együtt is beleférek a gatyába.

Jelentem: nem volt egyszerű, de belefértem, sőt még mozogni is tudok benne.

Lehet kéne venni belőle még...