2020 számomra az újrakezdésről szólt. Végre megtaláltam a helyem: egy olyan munkát, amit nem munkaként élek meg. Rendeztem az életem fizikai részét.
2021 a lelki, szellemi oldalról fog szólni. Nem szándékosan alakult így, a főnököm keze is bőven benne van a dologban. Olyan önismereti úton megyek végig, ami elkepesztő. Kicsit visszabillent a világ a 4 sarkába, így én is stabilan tudok a lábamon állni. Arról meg, hogy mi van a melóban már kétszer elkezdtem írni, de nem lett olyan, amilyennek akarom. Szóval még érik.
Nagy előrelépés előtt állok, rengeteget kell tanulnom a következő hónapokban, ami fantasztikus. Más fizet ezért, én meg még fizetést is kapok érte. Lehetne jobb?
Életem legjobb döntése volt a pályaelhagyás. Sajnos úgy látom sokan teszik ezt... Mennyivel jobb lenne, ha mindenki azt tanulná, ami valóban érdekli és neki való, nem pedig valami teljesen mást, hogy majd egy számára haszontalan diplomával a zsebében 30 évesen tanuljon újra valamit... Milyen jó lett volna, ha gimiben lett volna annyi önbizalmam, hogy magasabbra tegyem a lécet. Milyen jó lett volna, ha a "mi van ha nem sikerül?" kérdés helyett valami biztató mondatot kapok... Hisz sikerült. És sikerült volna több is. Teljesítem most 10 évvel később...
