Amikor a legreménytelenebb a helyzet akkor szoktam a legtöbbet tervezgetni.

Jelenleg heti egyszer végignézem az eladó házakat abban a megyében, amit végre kiválasztottunk, inspirációkat gyűjtök, hogy hogy fogjuk majd berendezni, babavlogokat hallgatok (főleg mosogatás és takarítás közben, mert akkor van rá időm) és fejben már minden nap sok órát szentelek az új hobbimnak. Mi is ez?

Már sokmindent kipróbáltam, főleg kreatív dolgokat. Volt, hogy a zene volt az életem, volt hogy a versírással próbálkoztam, de egy régi nagy szenvedélyem a programozás is vissza-vissza tér (főleg mióta az egyetemen is rendesen fejest ugrottam a dologba). Igen, ezt a kreatív dolgok közt említem. Amikor én tizenéves voltam informatika órán a programozás még csak említés szintjén se merült fel (bár lehet ez csak a mi sulinkban volt ennyire gáz), most meg már mindenki appokat ír, aki egy kicsit érdeklődik a téma iránt. Az emúlt pár hónapban és is összeraktam egyet, aminek igazából már nem veszem hasznát, de bennem volt a kényszer. Másfél éve találtam ki a saját életem megkönnyítésére, de akkor valami butaságon elakadtam és inkább feladtam. Most viszont annyira belelkesültem, hogy bár első perctől tudtam, hogy már nincs rá szükségem, mégis megcsináltam, mert bizonyítani akartam magamnak, hogy képes vagyok rá, és mert volt némi fölös energiám, amit le kellett kötni. Azóta túl vagyok rajta.

Mivel a költözést komolyan gondoljuk, így a munkán is el kellett gondolkodni. A saját vállalkozás áthelyezése annyira nem bonyolult, de az én esetemben a munkakeresés egy kis faluban már problémásabb. Az új hobbim viszont maximálisan alkalmas arra (persze megfelelő gyakolrat után), hogy az ország bármely pontján pénzt tudjak vele keresni otthonról. Még maximálisan tervezési fázisban van a dolog, egyelőre infókat gyűjtök, aztán be kell szereznem pár dolgot és mehet is a menet. Addig meg maximálisan kielégít a tervezgetés, és a remény, amit minden nap próbálok magamban erősíteni...