Ha veszed a bátorságot és kimondod, hogy depressziós vagy rögtön hülyének néznek. "Te nem depressziós vagy, hanem boldogtalan, ráadásul azért vagy boldogtalan mert lusta vagy tenni a boldogságodért. Mindez a te hibád. Te csinálod ezt magaddal. Szándékosan. Szóval egyszerűen hagyd abba és kezdj úgy élni mint egy normális ember!"
Egyszerű a megoldas: hagyd abba a depressziót és kezdj el úgy élni mintha normális lennél. Légy normális!
De sajnos (vagy inkább szerencsére) ezeknek az embereknek fogalmuk sincs arról mi az a depresszió. Fogalmuk sincs arról milyen érzés amikor már nem érdekel és nem is fontos semmi. Milyen az, amikor az ember elveszíti a kapcsolatot önmagával, amikor már nem ura az életének. Milyen az, amikor órák, napok, hetek telnek el úgy, hogy semmi hasznosat nem csinálsz mert egyszerűen képtelen vagy rá. Inkább fekszel az ágyon, mozdulatlanul, bamulsz ki a fejedbol de nem teszel semmit. Közben persze nő a nyomás, hisz nő az el nem végzett dolgok száma, és csak tolod magad előtt a szart mozdulatlanul.