Miután a főnököm látta, hogy kinyiffanunk napi 12-13 óra munkától és a vírushelyzet ellenére a "kliensek" száma nem csökkent, hanem nőtt úgy döntött változtat a stratégián és visszaállunk egy félig már az eredetire hajazó beosztásra. Én a továbbiakban is minden második héten otthonról dolgoztam és a túlórák száma is lecsokkent napi 1-2-re szóval mindenki boldog volt. Aztán jött a fellélegzés: teljes beosztás-visszaállítás. Végre. Nem kell egyszerre 4 dolgot csinálni, elég csak a szokásos kettőt. 

Mi mindent megtettünk, hogy megvédjük magunkat és a céget egy esetleges karanténtól és merem remélni, hogy nem most a "nyitás" után üt be a szar. Azt látom a legtöbb ember lazán kezeli a dolgot, pedig nagyon nem kellene. Úgy látom, hogy "a vírus csak akkor fertőz, ha a kormány azt mondja" elv érvényesül, ami nettó faszság. A témával kapcsolatban sokmindenen felhúztam magam és tényleg igyekszem túllépni rajta, de nehéz.

A végére pedig itt hagyok egy gondolatot, ami első ránézésre lehet önzőnek tűnik, de gondold csak kszépen át és rájössz, hogy attól még lehet jogos...

Egy kapcsolat (bármilyen jellegű) mindkét fél számára jövedelmező kell legyen. Nem szólhat csak az egyikükről, nem létezhet csak az egyikük kedvéért. Erre nemrég jöttem rá, mert belekeveredtem egy ilyen szituációba és elemezve a helyzetet rájöttem, hogy én ettől semmit nem kapok. Vagyis amit kapok azt megkapom a jelenlegi szinten is, magasabb szintre fölösleges emelni, mert én akkor se fogok többet kapni. Önző dolog? De attól még igaz. Gondold át!