Itt az év vége. Ilyenkor mindenki kicsit magába néz, már a karácsony is kiborít sokakat, mert lelkileg megterhelő lehet, de ha beüt az újév mindenki bekattan kicsit. Jönnek a nagy megbánások, hogy mit kellett volna másképp csinálni az elmúlt évben, és ami még fontosabb: jönnek a nagy újévi fogadalmak. Az edzőtermek januárban dugig vannak, aztán februártól már apad a lelkesedés...

Én nem vagyok híve az újévi fogadalmaknak. Úgy gondolom ha változtatni szeretnénk, akkor azt ma kell megtenni, mindegy hogy hétfő van vagy csütörtök, mindegy hogy január 1, vagy bármi más nap az évben. Az, hogy dátumhoz kötjük csak a halogatás része, és ha ennyire kell egy dátum nem is akarjuk igazán. Épp ezért én még soha semmit nem fogadtam meg újévkor. Lehet azért, mert engem aztán főleg nem motivál ez a dolog, amúgy is inkább olyan hirtelen típus vagyok, aki gondol egyet és felveszi a futócipőt, majd egy órával később az életéért könyörögve dobja be a sarokba, hogy na soha többé. Viszont ha akarok valamit az végignyomom, akkor is ha beletörik többször a bicskám és ez független a dátumtól.

Ennek ellenére szerettem volna valahogy megemlékezni az évzárásról illetve évkezdésről, ami most egy kicsit különlegesebb, ugyanis évtizedet is zárunk és kezdünk.

És akkor nézzük az időt... Az időről egyébként folyamatban van már egy poszt egy sorozat (vagy több sorozat) kapcsán, de még nem jutottam a végére. Na majd jövőre!

Néhány napja egy másik sorozat kapcsán (Mindhunter a Netflixen, ajánlom) szóba került az 1981-es év és én pár perc töprengés után rájöttem, hogy az lassan 40 éve volt. Agyamat eldobtam. Nem tudom miért, de nekem a 2000-es évek elején megállt az idő, és még mindig úgy érzem, hogy a 90-es évek 10 éve volt. Valahogy ha a saját életemre visszagondolok annyira rövidnek tűnik és mégis közel 3 évtizede tart már, de a fejemben mégis máshogy él. Valahogy az utóbbi 20 év nagyon összetömörödött.

Aztán a övetkező feleszmélés az volt, hogy most jönnek a "húszas" évek. Ha a történelemről beszélünk akkor mondjuk, hogy jaj azok a 20-as - 30-as évek, és most megint jön a 20-as évek. Nem tudom igazán megfogalmazni, csak van bennem ezzel kapcsolatban egy érzés, ami olyan fura és fennséges. Érthtetlen.

Szóval új évtized kezdődik és én elgondolkodtam, hogy vajon mi vár ránk és van egy elég konkrét elképzelésem, ezt szeretném most itt "papírra vetni".

Globálisan nézve elég borúlátó vagyok. Úgy gondolom a 2019-es év az utolsó csepp volt a pohárban a klímahelyzetet tekintve (szintén folyamatban egy poszt a témában), és a helyzet innentől kezdve csak rosszabb lesz. Jelenleg azt látom, hogy a nagyobb országok (és ez a kicsi is amiben élünk) komoly fegyverkezésbe kezdett, ami nem meglepő. Az évtized második felére elég súlyos következményei lesznek az éghajlatváltozásnak: területek kerülnek víz alá, a szélsőséges időjárás országokat tesznek lakhatatlanná illetve milliók lelik halálukat miatta, globális élelmiszer- és vizhiány is fenyeget. Igen, szerintem ezek mind bekövetkezhetnek a következő 10 évben. Innen már csak egy lépés, hogy az évtized végére kitörjön a következő nagy háború. Igen, olyan háború.

Jelenleg több mint 7,7 milliárd ember él a Földön. Becslések szerint 2030-ra több mint 8,5 milliárdra nő ez a szám. Még a 7,7 is túl van a Föld eltartóképességén, hát még a 8,5... Egyrészt fantasztikus dolog, hogy képesek vagyunk védőoltásokkal, műtétekkel meg minden egyébbel megmenteni embertársainkat, másrészt ez a rettentő embertömeg fogja okozni a vesztünket. Nyilván én is elmegyek orvoshoz, ha szükséges, nyilván én is be fogom oltatni a gyerekem minden ellen, ami ellen csak lehet, és nyilván mindent megtennék a szeretteimért, hogy minél tovább élhessenek, de ezek önző (és természetes) gondolatok és el kell fogadnunk, hogy globális szinten tarthatatlan ez a embertömeg.

Ha igazam lesz 2030-ra mégsem lesz 8,5 milliárd ember a bolygón, mert a természeti katasztrófák, az élelemhiány és a világháború jelentős mértékben csökkenti majd ezt a számot...

De csak, hogy ne legyen ennyire sötét ez a bejegyzés tovább mennék picit a 30-as évekre is. Ha a korosztályokat nézzük a mai tizenévesek szülei vannak hatalmon a világon. A mai tizenévesek jó része már felfogta, hogy baj van és teljesen máshogy szemlélik az őket körülvevő világot, mint a szüleik. Hasonlóan borús elképzeléseik vannak mint nekem, feltéve ha nem változtatunk drasztikusan. Ide kapcsolódik egyébként, hogy klíma témában találkoztam egy kérdőívvel pár hete, amiben volt egy olyan kérdés, amin még én is megbotránkoztam. Az állt ott előttem a telefonom képernyőjén, hogy - már nem emlékszem pontosan, de a lényeg az volt, hogy van-e olyan gondolatom, hogy nem válallok gyereket egyáltalán amiatt ami a jelenlegi klímahelyzet miatt vár ránk. Lesokkoltam. Nem vagyok klímaszorongó (ez a bejegyzés ellenére sem) és ha valami miatt azt mondom, hogy oké nem szülök gyereket az biztosan nem az lesz, hogy milyen a klímahelyzet. Viszont a mai tizenévesek jelentős része gondolja úgy, hogy annyira szar a helyzet, hogy ő nem akarja ennek kitenni a saját gyerekét (és önmagát, mint szülő).

Szóval itt vannak a most tizenévesek, akiknek a szülei (képletesen a szülei) háborúba vezetik a világot és majd jól le is gyilkolnak pár milliárd embert nagyon rövid idő alatt. A háború ugyanis most már nem olyan lesz, mint korábban: nagyon gyors és könyörtelen atom- vagy biológiai megoldásokat fognak választani, ha nagyon eldurvul a helyzet (és el fog). Aztán amikor az öregek jól kiháborúzták magukat és jól lemészárolták egymást jönnek a fiatalok, és a 30-as évek róluk fog szólni. Átveszik a világ vezetését és egy teljesen új szemlélettel, módszerrel és tudással felvértezve kihúzzák az emberiséget a szarból.

Így a végére azért tisztázzuk: nem vagyok se történész se jövőkutató és semmilyen kompetenciám nincs a témában. Ez csupán az én személyes, magánvélemény jellegű elképzelésem, amivel vitatkozni nyilván lehet, de nem érdemes.

És hogy mi az én tervem a következő 10 illetve 1 évre?

A 2020-as évben szeretném rendbehozni a jelenleg szétcseszett életünket és szeretnék a lelkivilágomon is javítani (amihez sokat tenne hozzá, ha a szétcseszett életünk újra egyben lenne). A munkámban szeretnék előrelépni, amire a nulladik pillanatban egy évet kaptam, most viszont azt mondját tavaszra már kipipálhatom a jelenleg előttem álló pár lépcsőfokot (az első "előléptetésem" 3 hét után volt... Ja, egy zseni vagyok.)

Szeretnék lezárni dolgokat, amiket ebben az évben csak úgy félbehagytam, szeretném őket rendesen befejezni és elengedni egy életre. Vannak dolgok viszont, amik rengeteg érzelmi kötődéssel járnak, na ezekkel nem tudom mit kezdjek, mert ugyanúgy el kéne engednem, de minden nap szenvedek miatta, mivel egyszerűen nem megy. A szeretetet nem lehet elengedni és én annyira szeretek, hogy az már fáj.

Remélhetőleg ez a lezárás, befejezés és rendbehozás az év első felében sikerül, és akkor jön a második fázis, amikor a múltat elengedve a jövőre kezdünk koncentrálni és azt kezdjük építeni. 2021-ben szeretnék beköltözni a saját házunkba/lakásunkba, és szeretném ezt a pici albérletet (amit egyébként nagyon szeretek és gyűlölök is egyszerre) itt hagyni, de ehhez 2020 második felében meg kell dolgozni rendesen.

Azt hiszem ennyi. 10 éves tervem nincs, mivel minden függ a jelenlegi álapottól.

Mára, idénre és erre az évtizedre ennyi... Búék!